Alexandre Lagarde, a veterán sztárséf komoly konfliktusba kerül Stanislas Matterrel, az étteremcsoport új vezetőjével. Matter arra készül, hogy lecseréli őt egy ifjú, modern séfre, aki a molekuláris gasztronómia megszállottja, mert az sokkal jövedelmezőbb. Első lépésként elpaterolja Lagarde csapatának tagjait. Ami még rosszabb, Lagarde kezd kifutni az ötletekből, pedig a legnevesebb étteremkalauz kritikusai bármelyik pillanatban feltűnhetnek tesztelni. Kétségbeesésében keresni kezd maga mellé valakit. Egy nap, mintha a szerencse vezérelné oda, találkozik Jackyvel, aki az haute cuisine megszállottja. A szakmát autodidakta módon elsajátító férfi rendkívül tehetséges, de makacs, mint egy öszvér.

Az alaptörténet egyszerű, ám mégis rengeteg lehetőséget rejt. Bevallom, vendéglátós múltam miatt nagyon kíváncsi voltam a vetítésre, de hát, ha kocsik és a sebesség érdekelne, akkor epekedve várnám a Legesleghalálosabb iram 6-7-8-at is. 

Legyen elég annyi, hogy szakmabeliként megérintett a film. Könnyek is…hagyjuk, no.

Imádtam a filmet, hangulata miatt, a színészi játék miatt, a vicces jelenetek miatt és a legfontosabb, hogy a párizsi vendéglátás és piacos környezet nagyon hangsúlyosan jelen volt. Persze, némi túlzás is vászonra került, de melyik vígjátékban nem? Ami viszont valós és nagyon is aktuális: az  a munkahely elvesztése, új keresése mellett az elkötelezettség, a szakma szeretetének megjelenése volt. És Jacky figurája maximálisan előhozta ezeket. 

Hogy mennyire nehéz jó állást találni, azt megtartani úgy, hogy az ember jól érezze magát és meg is becsüljék tudása miatt. Láttunk és hallottunk már hihetetlen történeteteket énekesekről, sportolókról, akik az utcáról beesve híresek lettek, de akkor is: vajon hány embernek adatik az meg, hogy elismert és boldog is legyen egyben? 

Ez a film Jacky-n keresztül bemutatja, hogy a nehézségek leküzdhetőek, hogy az elismerés nem csak alázkodással, hanem kellő alázattal és kitartással elérhető. 

Ajánlom minden vendéglátósnak, és azoknak, akik nem csak szórakozni, nevetni, hanem érezni és gondolkodni is akarnak. 

Monsieur Cohen, esetleg egy ugyanez pincéresben?

Iszli Attila (csakjohirek.hu)

Köszönet: Budapest Film, Tamás Dorka