Egy nagyon kedves, gyerekek számára letehetetlenül izgalmas regényt hozott össze Bear. Már a harmadik mondatában áthajlik a szépirodalmi stílusba, amely a könyv olvasása közben erős túlzásnak is tűnhet.  „…, már csak a tócsákba zuhanó vízcseppek makacs loccsanása törte meg a csendet.” Persze, nagyon szép és a továbbiakban is választékosan hangzó metaforák és hasonlatok ékesítik az írást, de a könyv könnyed jellegéhez viszonyítva talán nem ebbe az irányba kellett volna kitérni. Ezt az ösvényt meg kellett volna hagyni olyan nagy írók sajátjának, mint Wass Albert, Garcia Marquez, Vargas Llosa. Bear témájához nem illik. Amúgy is: ez a regény gyerekeknek szól, túlságosan nagy csavar nincs benne, ami nem is lenne baj, ha a beharangozója nem ezt sugallná. Az olvasóban kétségek merülhetnek fel ahhoz kapcsolódóan is, hogy vajon egyedül írta - e a könyvet.

Árához képest, de vastagságához mérve is kisebb csalódás, hogy a 262 oldal elfért volna 120 oldalon is akár, kisebb betűmérettel és vékonyabb papíron. Mivel azonban nem egy összecsapott kisregényről van szó, a kiadó dicsérete, hogy amit lehetett, azt kihozta belőle. A tartalom mosolyogtatóan izgalmas, egy nagyobb gyermek sem izgul annyira, mint egy óvodás fiúcska. Fordulataiban eléggé kiszámítható, de egy hosszabb nyári utazásra felesleges magunkkal vinni. Ha valakit leköt, akár egy nap alatt is ki lehet végezni, ami a mai rohanó világban nem elhanyagolható szempont. Egyébként olyan, mint ha leülnénk egy 45 perces sorozat egyik epizódját megnézni. Tömör, gyors és happy a vége. 

Összegezve, ajánlom azoknak, akik nem nagyon akarják agyukat lekötni, viszont kikapcsolnának egy kis időre és a tv mesefilmjei helyett a kisregény felolvasásával szórakoztatnák gyermeküket és önmagukat.

Bear, várjuk a folytatást!

Iszli Attila (csakjohirek.hu)

Köszönet: Jaffa Kiadó