|
|
|
2011. november 12. |
El Camino, Anikóval
|
 A világ öt legnagyobb zarándokútja közül az El Caminót a harmadik legnagyobbként tartják számon. A Szent-Jakab útként jegyzett zarándokút hegyeken és síkságokon át közel 800 kilómétert vesz igénybe. No, és persze kitartást is igényel.
Akik túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt
lepereg a szemük előtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban
kristályosodik ki a lényeg – akkor általában már késő.
| A zarándokút útjelzői a sárga nyilak és kagylók. A zarándoknak nem kell térképet magával vinnie, mert ezek a jelek pontosan útbaigazítják. (Ez különösen a Francia útra igaz, az van a legjobban kiépítve)Ez a Somport hágóról induló út a Francia úttal együtt 836 km Santiago de Composteláig, melyet a gyalogos zarándokok 30-33 nap alatt tesznek meg. |
A Szent- Jakab sztoriAz egyik magyarázat : egy legenda szerint az egyik első zarándokot
rablók támadták meg a tengerparton, mire ő a vízbe menekült, és Szent
Jakab közbenjárására az egész testét beborító kagylók mentették ki.
Az út, ami hazavisz El camino
"Sándor Anikó vagyok, átlagos, középkorú nő, az effajta lét minden
küzdelmével. Pár hónapja azonban becsuktam egy ajtót, mögötte hagyva az
addigi életemet, a munkámat, a teljes létbiztonságot.
Körülöttem sorban betegedtek meg az emberek a stressztől, a megfelelni
akarástól, és egyre-másra mentünk temetésre is… Úgy éreztem, ha nem
lépek, ha nem hallgatok a belső hangomra, amely azt súgja, elég volt, én
leszek a következő.
Senki nem akarta elhinni, amikor egy délelőtt felálltam légkondicionált
luxusirodám íróasztala mellől, és azt mondtam: ennyi volt, most
elmegyek. Eleinte őrültként kezeltek, később a csodámra jártak, mint a kétfejű borjúnak: ez az a nő, aki kiszállt…
Valamikor régen olvastam egy útról, amelyről azt mesélték, olyan hely,
ahol a csodák valóban megtörténnek. Hittem is, meg nem is, de inkább
hinni szerettem volna, mert miben bízhatok még, ha nincsenek csodák?
Akkor mi lesz velem? Gondoltam, eljött az én időm.
Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét – még
időben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt...
Megismerhettem a lényeget...
Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett belőle. Egy olyan „bűnért”, amit nem is tudtam, hogy elkövettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye.
Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a döbbenettől, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem.
Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája."
csakjohirek.hu (forrás: Jaffa Kiadó)
|
|
|
|
