|
2011. november 04. |
Jásdi, a gondos diplomata
|
 Immár ötödik könyvével jelentkezik Kántor Endre a Bor filozófiája sorozaton belül, amelyben magyar borászokat szólaltat meg. Ők pedig mesélnek magukról, életükről és a borhoz, szőlőhöz való viszonyukról. Az „ötödik elem” Jásdi István.
 Mert lelke van
Előre nézz!Megismerjük Jásdi hozzáállását a szőlőhöz, a borhoz. Kifejti, hogy
számára mit is jelent a minőség, mit tud tenni azért, hogy a balatoni
régióra sok turista felkapja a fejét. Összefogást sürget, fejlesztést,
hiszen anélkül nem lehet elérni, hogy a régió fejlődjön.
A 200 éves pince, a birtok fejlesztésének alapja. Az ötven éves kora
után meggazdagodó és rengeteg szabadidővel rendelkező Jásdi számtalan
üzleti próbálkozása után fogott bele a borászatba. Azóta élete értelmévé
vált.
Szeretett földjének imádatát jól hozza elő Kántor, kérdései által. „ –
Mióta Csopaké a főszerep, azóta a tengeri kalandok kimaradnak az
életünkből. …Ha reggelente kinézek a tornácról a ház körüli szőlőkre és a
mindig más színű tóra, csak arra tudok gondolni, hogy bolond, aki innét
máshova vágyik, akár csak nyaralni is.”
A bor rendezvények mellett megismertet minket Jásdi egy másik
szenvedélyével is, a vitorlázással. Mivel versenyeket is nyertek már,
egy helyen összekapcsolódik a munka és a kedvenc időtöltés. Kell ennél
több? Egy vidéki ember sikerélményeihez már ennyi is elég.
A „zsebkönyv” rendkívül barátságos és nyugodt hangvitelű, melyben a
remekül kérdező Kántor Endre elénk tárja Jásdi István életét és
szakmáját. Könnyű és olvasmányos, ajánlom minden borkedvelőket és
azoknak, akik szeretik a portrékat, interjúkat, életutakat.
Iszli Attila (csakjohirek.hu)
Forrás: Jaffa Kiadó
|
