|
2011. október 19. |
Köszönjük, fiúk!
|
 Véget ért a 2012-es EB labdarúgó selejtező sorozat, melyben a magyar válogatott nagy versenyfutás során szorult csoportjának harmadik helyére. A kvalifikáció során mutatott teljesítmény azonban örömet szerzett a szurkolóknak.
Most persze, mondhatjuk, hogy semmiképpen nem jutottunk volna ki a
lengyel – ukrán közös rendezésű EB-re, hiszen a svédek az utolsó
játéknapon még a hollandokat is megverték és legjobb másodikként egyenes
ágon, simán ott lesznek a kontinenstornán. De!
Legalább az utolsó előtti pillanatig versenyben voltunk és gyűjtöttünk
19 pontot. Persze, most csalódott minden magyar. Ez teljesen normális,
hiszen csak az csalódhat nagyot, akinek esélye volt a továbbjutásra.
Köszönet Úgyhogy, köszönjük fiúk, hogy kitartottatok a végsőkig.
Köszönjük, hogy újra hitet és reményt adtatok kis országunk foci kedvelő embereinek.
Köszönjük, hogy újra megmozdult az ország és tízezresével vándoroltak ki
a szurkolók MIATTATOK a stadionba, hogy a tévé előtt milliók
szorítottak értetek és ugrottak talpra őrjöngve a finnországi győztes
gól után.
Köszönjük, hogy végre mi nyertük meg a meccset az utolsó pillanatban és NEM a svédek!
Köszönjük, hogy újra rang lett válogatott mérkőzésre járni és nem az ellenfelet csodálni.
Köszönjük, hogy végre vitt előre benneteket a győzni akarás, a
fáradhatatlan szívetek, a bizonyítási vágy, hogy bebizonyítottátok, nem
vagytok kutyaütők.
Köszönjük, hogy nem roppantatok össze a Hollandia elleni meccsek után és életben tartottátok a reményt a továbbjutásra.
Köszönjük, hogy profi módon és felkészülten vártátok a találkozókat, hogy rosszul esett, ha lecseréltek benneteket.
Köszönjük az összetartást csapaton belül, hiszen mindenki javát ez szolgálta.
Köszönjük egyben Sanyi bácsinak is, hogy sikerült egy SZERETHETŐ
csapatot összerántania, amely a kudarc ellenére is együtt marad, és
rommá veri majd a törököket és a románokat is, hiszen erről a
társaságról már minden magyar el is hiszi ezt!
Köszönjük, hogy végre FONTOS nektek a válogatottság és látni rajtatok az
örömöt és elszántságot, mikor a címeres mezben pályára léptek.
Köszönjük, hogy hisztek magatokban és a szurkolókban, hiszen a legfontosabb a bizalom, majd utána jöhet a tudás bizonyítása.
Köszönjük, hogy a keddi finnek elleni meccs közben hallható fütty
ellenére a végén mégis MEGTAPSOLTAK benneteket a szurkolók! Hát, nem
felemelő érzés így tusolni menni? Akartok még hasonlót átélni? Akkor
legközelebb ismét mindent bele!
Végül pedig: köszönjük, hogy szerethetünk benneteket! Tegyetek róla, hogy ez így is maradjon!
HAJRÁ MAGYAROK!
Iszli Attila (csakjohirek.hu)
|
