csakjohirek.hu - Sting, az úriember ismét hódított

2011. július 01.

Sting, az úriember ismét hódított

Legnagyobb bánatomra nem lehettem ott novemberben Sting első szimfonikus koncertjén, amit Budapesten tartott. De mivel egy igazi angol úriemberről van szó, június 30-án visszatért a Sportarénába, hogy halhassam fantasztikus előadását. No, persze nem csak miattam.

Minden koncertre érkezőnek felhívták a figyelmét, hogy időben érkezzen a helyszínre, mert Sting koncertje nyolc órakor, pontosan kezdetét veszi. Ahhoz, hogy mindenki időben hazaérjen, korán kellett kezdeni, hiszen az előadást megszakította egy 20 perces szünet.

Magyar sikerek Graz-ban

A Symphonicity koncert programjában tavaly óta apróbb változtatásokat eszközöltek – néhány dal kikerült a programból, és újabb nagy slágerek kerültek be átdolgozva, illetve a sorrenden is igazítottak. A legfontosabb alighanem az volt – persze, Sting-en kívül - , hogy a háttérben a nagyzenekari alapot egy magyar együttes adta. A Budafoki Dohnányi Zenekar és a művész együttműködése minden tekintetben nagyon sikeresnek mondható, Sting olyannyira meg volt elégedve a magyar zenekar tudásával és játékával, hogy a grazi második próbára már nem is volt szükség, és az előadáson is minden tökéletesen zajlott.

Frissítened kell a Flash lejátszót a gépeden!

Még az osztrák közönség is – akiknek egy része korábban értetlenül állt a tény előtt, hogy az óriási hagyományokkal rendelkező hazai szimfonikus zenekarok helyett egy magyar társulat kapta meg a lehetőséget – óriási ovációval jutalmazta bemutatásnál a magyar zenészeket.

Budapestre Pozsonyból érkezett az énekes és csapata, s a koncert után valószínűleg a pénteket is itt töltik, mielőtt Kazan-i koncertjükre indulnak.

Kis csúszás még belefért

Szóval, ezek után indultam a helyemre, ami ismét az egyik kedvenc szektoromba szólt. A kék 103-as ugyanis nagyon jó hely. Innen lehet látni mindent. „Közel-távol” a legjobb ülőke. Shakira is éppen alattam vonult be, ezért most is örültem, hogy a kivetítő mellett megfelelő közelségbe kerül majd Sting.
Aki aztán nem sokat váratta a közönséget, hiszen némi csúszás után 8 óra 25-kor kezdett az Every Little Thing She Does Is Magic című számmal. Addigra már csaknem megtelt a székek százaival beterített küzdőtér, persze, mellette a lelátók is dugig voltak. A frontember kék ingben és fekete, szűk nadrágban lépett színpadra. Mögötte angol zenésztársai egy gyönyörű karmester hölggyel, a színpadon pedig mindenhol a magyar orchestra. De jó volt látni és hallani azt a mérhetetlen profizmust, amellyel Sting alá dolgoznak a magyarok!

Csak lazán, de profiként

Szóltak a bőgők, hegedűk és fúvósok olyan profin, mintha már évek óta együtt zenélnének a az angol csapattal. Következett az If I ever…, a Fields of gold, Roxanne, duett a háttérénekesnővel, aki Mary J. Blidge-ot helyettesítette a Whenever i say your name – nél. Micsoda előadás! Sting lazán állt a színpadon, mégis sugárzott belőle a magabiztosság, hangja nem remegett meg, végig határozott volt, keze alatt a csörgődob, amit vert rendszeresen, másik kezében a szájharmónika. Nos igen, nem ma kezdte.

A kivetítő jó ötlet, mert a távolabb ülők is hasonló élményhez juthatnak, mint a közelebb lévők, csak zavaró volt, hogy sokszor bántóan homályos képeket kaptunk és párszor nem a lényeget mutatták. Egy klarinét vagy fuvola szólójánál illene megtalálni a hang forrását! Túlléptem rajta, mert Sting a „Jó estét” és a „Köszönöm”-ön kívül mondott ám mást is, amire mindenki felkapta a fejét: „ A következő szám után húsz perc szünetet tartunk” – mindezt persze magyarul. Jutalma ováció és taps.

Második félidő

A színpad pontban 21:45-kor újra megtelt energiával és a nagyzenekarral. A húsz perc, az húsz perc, aki kint marad, az lemarad az újrakezdésről is. Így is volt, aki kilenc nulla négykor ballagott a helyére. Szégyen, és ezért még fizet is!

De vissza az időközben szürke pólóba bújt Stinghez. A hangja tökéletesen Stinges, semmit sem változott. Úgy szól, mint a lemezeken. Talán csak az arca lett „érettebb”. De hát, múlik az idő. A Shape of my heart kellően lassú dallama visszaültetett mindenkit a helyére, hogy megágyazzon egy gyorsabb, nagyobb fények közt előadott remek számnak. A Cowboy song kellően áthangszerelt volt, de ennél a dalnál hallottam ki igazán a szimfonikus munkát. Következett egy fekete, hosszú kabátkába bújt énekes és a sejtelmes színészi játékkal előadott Bourbon street. Mintha valóban ott járnánk, Sting az Arénába varázsolta dalának hangulatát és a körítést.

Puff neki

Vidámabb és gyorsabb, ismertebb számok következtek: felcsendültek Puff Daddy elestem a motorommal számának taktusai. Ó, ez csak vicc volt, persze, hogy az eredeti I'll Be Watching You szólt! A rapper csak kiszedte a lényeget és azzal futott egy nagy kört a slágerlisták élén. Lassan közeledett a koncert vége, az emberek felálltak, megkezdődött a „standing ovation”, sokan a színpadhoz rohantak, de ekkor már a Desert Rose szólt. Pfúú, apám! Még most is libabőrős leszek, ha rá gondolok. A She's Too Good For Me-ra már mindenki talpon volt és rázta. Imádják a magyarok Stinget! Kis gitárkájával a kezében még meghallgathattuk tőle a Fragile-t és a Massage in the bottle-t. Méltó zárása volt ennek a fantasztikus estének.

Köszönjük Gordon Sting Sumner! George Michael-nek fel kell kötnie a gatyáját, ha ősszel ő is szimfonikus zenekari hangzással akarja bevenni Budapestet! Ha már csak a felét produkálja, mint Sting, akkor nem járunk rosszul!

Iszli Attila (csakjohirek.hu)
Köszönet: Live Nation Hungary

Szólj hozzá a fórumban. (0 hozzászólás)