|
|
A tartalom megjelenítéséhez Flash szükséges! Ha nem rendelkezel Flash-el, ingyenesen letöltheted az Adobe honlapjáról!
|
 |
|
|
|
|
2011. február 07. |
Tényleg dobbant!
|
 A Folkbeats rendezvénysorozatnak első
olvasatra is jól hangzik a mottója: „Ahol a szívem dobban”. Viszont mikor az ember a saját bőrén, akarom
mondani a saját szívén tapasztalja meg, az az érzés leírhatatlan. Az
ifjú A Köztársaság Bandája, majd utána a Csík zenekar hegedűszója többet
tett a szívünkkel mint egy sima dobbanás.
A megszokott koncert, „sóbiznisz” trükknek, hogy húzzuk még a közönség idegeit egy kicsit és ezért később kezdünk helyett óramű pontosságú kezdést kaptunk.
A mi Bandánk
A Köztársaság Bandáját akár nevezhetnénk a Csík előzenakrának is, már ha lenne ilyen kifejezés népzene modern művészei háza táján. De nem. A Banda egyszerűen csak előttük játszott, de még hogy! Mellettem meg is jegyezte valaki, hogy „Milyen fiatalok, de már most micsoda zenészek!” És valóban kétség sem férhetett hozzá, hogy profikat hallunk, a szó legjobb értelmében. Olyan profikat akik szívvel-lélekkel játszanak, akiken érződik, hogy nem a hírnév, a taps érdekli őket hanem csak az, hogy élvezze a közönség az előadást, és igazi örömzenélésben ők is remekül érezzék magukat. Kiderült nem csak a zenélésben tehetségesek hanem a zeneszerzésben is, hiszen több saját szerzeményt is előadtak.
Terveik között szerepel egy önálló lemez elkészítése is. A koncerten hallottak alapján azt mondhatom nagyon várjuk. Bizonyára olyan lesz mint ők, ahogy írják magukról a honlapjukon:” Zenénk műfajilag nehezen behatárolható: fiatalos, lendületes, időszerű zene, igazi, jó értelemben vett világzene.”
A Csík
Bemutatni nem kell őket ebben biztos vagyok. Az ország népzenekarának mondhatnánk, de számomra többek ennél. Nekik köszönhető, hogy a közönség soraiban ugyanúgy ott volt az anyuka aki még élőben hallatta a Kexet, aminek Elszállt egy hajó a szélben c. számát amivel a Csík zenekar és Ferenczi Gyuri zseniálisan játszva adta át az életérzést; és a huszonévesek akik önfeledt módon élvezték az erdélyi népzenék előadását is. Ők ezt tették. Közelebb hozták a népzenét azokhoz is akik egyébként nem is érdeklődtek volna utána, de most szívesen tapsolták a majd száz éves dallamok ütemét, a Quimby feldolgozásokkal együtt.
Szívből jövő előadás, semmi sallang vagy celebérzés. Semmi rossz szájíz amelyet bizony éreztem már könnyűzenei koncerteken, hogy ez egy hakni állomás és kell az a fránya pénz ezért csináljuk. Nem. Itt egyszerűen zenéltek. Őszintén, nekünk, velünk, értünk. És nekünk ez tetszett. A Fáklya Klub közönsége kapott azon a szombat estén valamit. Hazavittük a szívünkben, és ha újra meghallgatjuk itthon a számokat, a szívünk újra dobban.
Még tart…
Ne felejtsétek el, igaz ez az este elmúlt, de a Folkbeats rendezvény sorozata még javában tart. Lesznek még koncertek tehetséges zenészekkel, hegedűszóval és termet betöltő szívdobbanással, ami a Tiéd is lehet ha ellátogatsz.
Köszönet a szervezőknek a remek estéért!
P.A. (csakjohirek.hu)
|
|
|
|
 |
Az oldal tetejére  |
|
|
