|
2010. szeptember 02. |
Az igazi zene élménye Belgiumból
|
 Újra hazánkban járt a világhírű Vaya Con Dios zenekar, hogy Dani Klein énekesnő csodás hangja mögé akusztikus zenei hangélményt varázsoljon. Megtették. Profi módon. Aki viszont későn érkezett...
Nagy volt a jövés – menés a budapesti SYMA - csarnokban, hiszen a több
mint 20 éves belga zenekar koncertjére a fiatal és az idősebb generáció
is kíváncsi volt. Na persze, valaki huszonnégy éve még serdülőkorban
ropta a „Nah Neh Nah” című slágerre. Most erre nem volt lehetőség, mert a
szerda este egy kicsit szolidabb és csendesebb volt. A közel ötezer
látogató csak ülőhelyet kapott, így kényelmesen és a magassági
különbségeket kizárva mindenki élvezhette az előadást.
Aki késik, lemaradDe visszatérve a kezdetekre! Nyolc órai kezdés volt kiírva és aki úgy gondolta, hogy
iszik még egyet a büfében, vagy esetleg később érkezik, annak igen csak
leesett az álla, mert a Vaya Con Dios nem váratta soká az
egybegyűlteket. Nyolc óra tíz perckor az együttes tagjai elfoglalták
helyüket a színpadon és Dani is a mikrofon mögé állt fekete, egyszerű
nadrág kosztümjében. Elsötétültek a nagy világítótestek és sejtelmes,
színes fények húztak csíkokat a színpadon. Voltak nagy hasra esések még a
harmadik, egyben első angol nyelvű szám, a Louie közben is.
Dani tájékoztatta a közönséget, hogy ezen az estén fele – fele arányban
szólnak majd francia és angol nyelvű számok. Hallunk majd régi
slágereket is, de az új albumról is felcsendülnek a leendő klasszikusok.
Minden esetre csodásan szóltak a régi dalok is az új, letisztult
hangszerelésben is. A zenekar megvolt hozzá. Főszerepet kapott a
nagybőgő, a zongora és a hegedű. Már eleve a tisztán élő, kiválóan
beállított hangtechnikával ellátott hangszerek is remekül szóltak és
akkor még ott volt Dani fantasztikus, egyedi hangja.
Ha egyszer francia az anyanyelvPuerto Rico, Heading for a fall. Többek
között ezeket a dalokat kísérte nagy ováció, de a ritmusos és
újdonságnak ható számokat is tapssal jutalmazta a hálás közönség, Dani
pedig leállt beszélni hozzánk: „Sokan kérdezik tőlem, miért adtunk ki
egy francia nyelvű albumot. Miért? Mert ez az anyanyelvem.” A két éve
elhunyt édesapjának írt szám közben levonult a színpadról és hagyta
érvényesülni a zongoristát és cintányérokkal finoman játsszó dobost.
Könnyes taps volt válasz.
Nyugalom szigeteFüstös, békés bárra hasonlított a csarnok abban a kevés
fényben, amellyel a színpadot megvilágították és jól illettek hozzá a
finom jazz beütésű dalok. Volt, persze, hogy volt zongora, hegedű és dob
szóló. De passzoltak az este hangulatához. Egy óra tíz perc után
azonban kigyúltak a fények és a zenekar elköszönt. Hogy elröpült az idő!
Valaki még csak fél órája érkezett és már mehet is haza? No, azért nem
ilyen egyszerű ám befejezni egy koncertet! Főleg azoknak, akiket ennyire
szeretnek Magyarországon.
Jött is a ráadás egy hangos taps és lábdobogás után. Megkaptuk a
„fülbevalónkat” még három szám erejéig, amelyek között volt a Nah neh
nah is kicsit hosszabb és improvizatív verzióban. Az egy óra huszonöt
perc alatt kaptunk egy profin felkészült és előadott latinos jazz estet
csodás hanggal és az élményt, amelyet talán majd újabb húsz év múlva
felidézhetünk egy újabb Vaya Con Dios koncerten.
Iszli Attila (csakjohirek.hu)
Köszönet: showtime budapest
|
