|
|
|
2010. július 14. |
Felnőtt lett a Balaton Sound
|
 BS. Nem a Budapest Sportcsarnok. A rövidítés immár az évek óta megrendezett Balaton Sound-ot takarja. Új márkanév született, és ha így folytatja működését, akkor még évekig a bulizni vágyók kedvenc helyszíne lesz Zamárdin.
Egy bajom volt csak vele már a rendezvény előtt: csak egy napon, az
elsőn lehettem ott. Főállásom megakadályozott benne, hogy mind a négy
napot kiélvezzem. De így sem panaszkodom, hiszen fantasztikus
együtteseket és előadóművészeket láthattam hét óra alatt.
Élhető parti- város
Este tizenegy előtt értem a helyszínre. A fesztivált körbeölelő utcák
már dugig voltak autókkal, nekem mégis sikerült egy kis utcában az
árokpartra állni. Kissé körülményes jegyátvétel után két perc alatt
beértem a rendezvényre. Felidézve Szigetes élményemet, feltűnő volt a
modernizáció előrehaladása az infrastruktúrában. Egy komplett
szórakoztató falu fogadott minden szépségével és praktikusságával.
Sietnem kellett, ha még el akartam érni a Pet Shop Boys fellépésének
utolsó taktusait a Nagyszínpadon. Jelentem, sikerült. Az It’s a sin
dalukat adták elő éppen. Az óriáskockákkal díszített színpadon a már
nem fiatal páros közel harminc éves munkásságából kaphattak ízelítőt a
jelenlévők. Bár Neil Tennant, az énekes kissé kopaszodik és őszül,
„lányos” hangja nem változott, stílusa nem kopott. Elcsíptem még a
Bieing boring és a West end girls című számukat is. Neil többször
köszönömmel jelezte, hálás a közönség rajongásáért.
Fröccs, sör, sátor
Araszolgatva a tömegben belecsöppentem a Borfaluba is. Itt rock ’n ’
roll szólt egy kis színpadon lelkes kis csapat ujjongása között. A Soho
Budapest énekesnőjének remek orgánumán szólalt meg Elvis hangja is.
Szuper bulit csaptak a 300 forintos minőségi kisfröccsök mellé. Sajna
kocsival jöttem, így az üdítő nedű kimaradt a repertoáromból.
Következő lecövekelésem egy bootleg disco előtt talált. Itt régi és új
számok kevert lejátszása indította be a táncolni vágyók lábát. Éppen
Pink Floyd szólt új zenei köntösben. A környéken finom ételeket és
italokat mértek. Nem lehetett éhen halni. 500 forinttól 2000-ig már
lehette harapni valamit. Volt vodkás bár és sörös sátor is. Ez a
holland vörörscsillagos sörmárka érti a dolgát! Tényleg fesztivál és
buliital lett belőle az évek során.
Adrenalinbomba Gryllus Dorka mellett Katapult. Úristen! Erre valaki felül? Ötezerért kilövik az égbe és az
egész pár másodperc csak. Az adrenalin megemelkedik a testtel együtt.
Cipő le, ember fel. Jó nézni. De sorban állnak, hogy repüljenek.
Nem messze tőle az MR2 színpadán a Rotfront húzza a talpalávalót. A
németek bulizenekara nyolc fővel német, orosz, angol és magyar nyelven
énekel. Basszus, az ott a színpadon Gryllus Dorka! Azta! Szuper az
egész. Lendületes, pattogós, trombitás, furulyás, dobos. Olyan
Kusturica-filmes zene. Hihetetlen energia van bennük.
Tovább. Radio1 sátor. Antonyo a jól ismert slágereket keveri a
fiatalságnak. Nem hazudtolja meg önmagát, dumál a mikrofonba. Pisilnem
kell. Semmi gond, rengeteg vécé van, nem kell sorba állnom 1 percnél
tovább.
ElektrosokkGyerünk a T-Mobile terasz felé. Most Igor Do’urden játszik, de mindjárt
jön Sven Väth, a németek nagy ikonja. Kicsit körülményesen váltanak,
mert valami nem stimmel a vezetékekkel és a dugajokkal. A techno ütemei
aztán diadalmaskodnak a technika felett és negyed kettőkor már a szőke
hajú mester keveri a gyönyörű zenéket. Egészen a bokros sövényig állnak
az emberek. Sokan miatta jöttek ki.
Az angol mester transzbanNo meg az igazi sztár miatt, akit úgy hívnak: Paul Oakenfold. A
pontosság és precizítás mestere miatt. Aki fél háromkor áll a Burn
Aréna színpadára. Kétséget kizárva biztosak lehetünk benne, hogy
minőségi zenét és bulizást kapunk. Ez az ember megtölti a sátrat.
Lottie szettje alatt már özönlenek be az emberek, mert mindjárt jön
Oakey, a mester. Pillanatok alatt megtelik a helyszín.
Előrefurakodom,
hiszen mégis csak miatta jöttem. Első sor, hangfal előtt Oakey-val
szemben, mégis a mélyben. Arcomba fúj a füstgép, a kamera előtt köd,
semmit sem látok egy pillanatig, de aztán előtűnik Paul sziluettje és
kezdetét veszi az utazás Oakey trance világába, ahol nem ritkák a
keményen pattogós taktusok sem. Együtt él a közönséggel, nevet,
koncentrál, komolyan veszi amit csinál. Műsort ad, magával ragad és nem
enged két órán át. Saját számait is új köntösben tárja elénk, szól a
Way out West dallama, miközben integet és karjait az ég felé tárva
átszellemülve élvezi előadását.
Fél ötkor Sterbinszky váltja és megköszönve a kitartó bulizást, gyorsan
elköszön. Köszönjük, ismét gazdagabbak lettünk egy nagy élménnyel.
Lassan megyek kivelé, a fülem zúg, de biztos vagyok benne, hogy jövőre
ismét el kell jönnöm. Most sem ártana vasárnap, hiszen Digweed,
Cattaneo, Jamiroquai… hagyjuk, fáj. Jövőre, veletek, ugyanitt!
Iszli Attila (csakjohirek.hu)
Köszönet, forrás: Balaton Sound
|
|
|
|
