A tartalom megjelenítéséhez Flash szükséges! Ha nem rendelkezel Flash-el, ingyenesen letöltheted az Adobe honlapjáról!
Címlap arrow ...élet arrow Robbantott a Metallica



2010. május 15.

Robbantott a Metallica
Zúúúúúúzás!!!Megint teltházas koncertet láthatott a magyar közönség. A Metallica újabb látogatása alkalmával is megmozgatta a heavy metal rajongók egész testét. James Hetfield és bandája nem hazudtolta meg régi önmagát.
És én még azt hittem naívan, hogy szart sem fogok látni! A középső lelátó J szektorában ugyanis a látószögemben pózolt a hang- és fénytechnika állványa, amely eltakarta a színpad közepét. Bumm. Majd feljebb ülök, gondoltam. De hova? Ahonnan látni lehetett, ott már álltak vagy ültek.

Frissítened kell a Flash lejátszót a gépeden!
Itt még Belfast...


Morricone izzított

Háromnegyed kilences érkezésemkor még csak próbálgatták a hangszereket, izzították a bulira. Aztán sokakkal ellentétben – volt, aki a 17 órás kapunyitáskor érkezett az első sorba – nekem nem is kellett sokat várnom, mert 21 : 15-kor felcsendültek Ennio Morricone dallamai és kezdetét vette a buli. A Metallicától megszokott felvezető zene aztán meg is nyugtatott, mert megelevenedtek a kivetítők és mindent láttam. De még mennyire! A két oldalsó kisebb mellett egy b’szott nagy középső szórta a színes anyagot az arcunkba. Na, itt nem lesz hiba, még jobban látok majd, mint a dühöngőben álló több tízezer ember-gondoltam.

Kondiban vannak

James, Kirk, Rob és Lars nem pepecseltek a belépővel, rögtön rávertek a húrokra és a dobokra. Kezdésnek ledaráltak négy számot, mielőtt köszöntötték Budapestet. A frontember énekes amúgy is barátságos és közvetlen volt rajongóival: szín feketébe öltözve többször is kommunikált a több mint negyven ezres közönséggel. Hosszú fekete pulcsijában és rövidre nyírt hajával elég konszolidált képet nyújtott, pláne akkor, mikor beszélt a tömeghez. Meg nem mondtam volna, hogy ő most másodperceken belül zúzni fog a kezével és a torkával. Mindig pontosan és összehangoltan működött együtt a banda többi tagjával. A profizmus szelleme lengte körül az estét. A fáradtság legkisebb jele sem mutatkozott rajtuk. Mondjuk, Lars izzadt egy kicsit, de hát ő mozgott a legtöbbet a dobok mögött. Amúgy is, a nyelvöltögetés is sok energiáját emésztette fel.

Robbant a színpad

Háromnegyed óra úgy elröpült, hogy észre sem lehetett venni. Pedig én nem is tomboltam James hívószavaira a dühöngőben. „ Jól érzitek magatokat? Boldogok vagytok, hogy itt lehettek? Mi azért jöttünk, hogy megadjuk ezt a boldogságot!”- szólt a mikrofonba James. Nem kellett sokat várni a válaszra. Egymásba érve dübörögtek tovább a sikerszámok, főleg a Death magnetic albumról, de persze elbújva felcsendültek régebbi klasszikusok is. Kirk szólozott, amíg Lars törölgette izzadt arcát. Az amúgy eléggé puritán színpadon nem is volt semmi látnivaló, hacsak a pirotechnikai látványelemeket nem számítjuk. Több méter magas tűzcsóvák és magasba lőtt szikraeső bontotta meg az egyszerű színpadi látványt. De ez is csak egy óra játék után. Bár James hangja kissé elbújt a hangfalakból áramló zene mögé, azért az erőteljes torok megtette hatását: őrjöngött közel ötven ezer „metallikás”.

A rajongó, az rajongó marad

„ Tizenegy éve jártunk már nálatok. Emlékszik valaki arra? Van itt közületek olyan, aki akkor itt volt? Akkor szerettétek a heavyt. Most is szeretitek a heavyt? Akartok még HEAVYT? IGEN? AKKOR ADUNK NEKTEK EGY KIS HEAVYT!!!” –húúúúú, James, zúzzad!
Ezek a faszik aztán tudják bolondítani a népet! Nincs megállás, még mindig volt valami a tarsolyban a sok csemege mellett, mert  a koncert vége felé feldübörögtek a régi klasszikusok, mint a Nothing else mattters, a Master of puppets, az Enter sandman vagy a Seek & destroy.
Őrület volt, szinte mindenki felállt az ülőhelyeken is. Hála Istennek, még az eső sem esett, úgyhogy 1,45 óra játék után jöhetett a ráadás!

A két óra alatt mindenki megkapta az arcába és a fülébe valót! Még az is, aki csak a stadionon kívül hallgatta az együttest. Megérte kihozni a kis padokat és a fotelt (!) a kerítés elé, mert a bizonyos helyeken kiszűrődő zene igazán remek akusztikai élménnyel ajándékozta meg a „potyázókat”. Mi, résztvevők, rajongók csak annyit kérhetünk a több mint húszéves együttestől, hogy ha lehet, ne csak 11 évenként jöjjenek!


Iszli Attila (csakjohirek.hu)
(Köszönet: Live Nation Hungary)

Szólj hozzá a fórumban. (0 hozzászólás)
 
2012. február 09.
 Abigél
   Az oldal tetejére  
RSS 2.0 OPML
© 2008 Csakjohirek.hu Kiadó Kft. Minden jog fenntartva. Szerzői jogok | Adatvédelem | Impresszum | Írjon nekünk | Médiaajánlat | Sitemap | Webmester