|
2009. október 21. |
|
Komanék véghezvitték
|
 No, nem a lehetetlent, mert a világon harmadiknak lenni még akkor sem lehetetlen, ha történetesen egy magyar focicsapatról van szó. Jelenleg ez bravúr! Márpedig Egyiptomban az U-20-as válogatott harmadik lett. Ghána és Brazília mögött.
A későbbi világbajnoktól kikapni pedig nem szégyen. Már csak azért sem, mert Ghána fiataljai láthatóan jobbak voltak a mi fiainknál. Testfelépítésben, kondícióban és fejben is. Persze azt sen szabad elfelednünk, hogy a szívünk a helyén volt. Mert az a csapat, amely 2-0 után feláll egy reménytelennek tűnő meccsen, annak szíve van és akarata is. Egy hajszálon múlt. Mint ahogy a csehek elleni nyolcad és az olaszok elleni negyeddöntő is. De a magyar betegséggel ellentétben volt erőnk és véghezvittük a lehetetlennek hitt továbbjutást. Jobban bírtuk az iramot, mint azt sokan hitték, mindig felálltunk, ha gólt kaptunk és a hosszabbításban rendre mi voltunk a jobbak. Volt tartása a csapatnak mentálisan. Nem ijedtek meg senkitől, mert nyerni akartak.
Túlléptek a bakinA Honduras elleni baki után meg akarták mutatni, hogy nem hiába utazutak Egyiptomba. Hogy ez a reményteljes fiatal utánpótlás megérett a jó eredményre. Megmutatni, hogy Koman, Gulácsi, Németh nem véletlenül szerepel külföldön. A csapat többi tagja pedig akaratával annyit tett hozzá a csapat teljesítményéhez, hogy az bronzérmet ért.
Csak Ghána volt jobb. Egy félidőnyivel, mert azt bizony odaajándékoztuk a fekete kontinens fiainak. Mert ha jobban figyelünk, akkor megcsíphettük volna őket. Ez látszott a második félidőben is, akkor már temérdek helyzetünk volt, szóval nyerhettünk volna. Bátran kellett volna kezdeni az elején is. Ennyi kellett volna.
Több vezér a csapatbanA harmadik helyért játszott meccsen már nem volt vita, nagyon akarták a győzelmet Costa Rica ellen. A sok helyzet után persze mi kaptunk gólt a 80. percben. És akkor vége? Pánik? Nem, nem! Ezek a fiatalok nem olyanok! Mindenképpen éremmel akartak hazatérni. És akkor jött az utolsó perc, elfelejtettük a magyar betegséget, 11-esből egyenlítettünk. Senki nem féltette őket, mert a ráadásban rendre ők voltak a jobbak. Volt tartásuk, túljutottak hosszabbításon, büntetőkön. Most újra erre került sor. És Gulácsi négyet fogott, Egervári szövetségi edző szavaival élve. Hármat kézzel, egyet szemmel. Még az is belefért, hogy a vezér Koman kihagyta és Németh megint ideges volt.
Kiss, Gosztonyi, Korcsmár, Varga, Futács és a többiek szombat késő este bronzérmet hoztak haza 55 év után először. Becsüljük meg, mert ki tudja mikor éljük át újra? Az U-20-as keret pedig egyszer kiöregszik. Talán már most, Mr. Koeman. Kérjük, tartsa nyitva a szemét, mert EB- és VB-n akarunk szurkolni a nemzeti együttesnek!
Iszli Attila (csakjohirek.hu)
|
