|
2009. június 25. |
Depeche Mode - esőkirályok Budapesten
|
 Nem csak az elvakult rajongók várták végig az idei Depeche Mode
koncertet a Puskás Ferenc Stadionban, ugyanis a háromtagú együttes
ismét hozta az immár több, mint húsz éve tartó formáját. Pedig a
szakadó esőben nem sokan áztak volna bőrig, ha nem Dave Gahanék állnak
a színpadon.
A kezdés után fél órával már érezni lehetett, hogy az égiek nem fogadják kegyeikbe a hazai DM rajongókat. A júniusi időjárás azonban épp úgy kiszámíthatatlan volt, mint az énekes tumor operációja. Nem lehetett tudni, mikor kezdődött és szűnik majd meg. Esetünkben fél tíz után egyre jobban esett és a mennyiség könnyen elég lehetett volna egy falu öntözéséhez is.
De ne szaladjunk ennyire előre!
Sokat akart a szarkaHáromnegyed nyolckor még számtalan ember rohangált az utcákon eladó jegyeket lobogtatva, hiszen a novemberi bevásárlásnál kicsit túlvállalták magukat. Pár nap alatt elfogyott az összes jegy, ezt a szervezők tudatták is a vásárlókkal. Kedden este aztán látható volt, kik is szorongatják a nagybecsű papírdarabokat érdemtelenül. Valahogy senki sem vett az üzérektől egyet sem.
Végig lendületbenMire beverekedtem magam a Stefánia út felől, már javában szólt a magyar Zagar együttes bemelegítő zenéje és semmi sem utalt arra, hogy egy óra múlva bőrig ázik majd’ negyven ezer ember. Az előzenekar kitett magáért, valóban warm up szerepet töltött be. Koncertjük alatt még be lehetett szerezni a hiányzó sörmennyiséget, hogy aztán kilenc után pár perccel kialudjanak a fények és a színpadra lépjen a Depeche Mode. Minimal stílusban kezdték: a kivetítőn az első szám alatt ugyanaz a jelenet futott, a zenei gyorsulást is a későbbiekre halasztották. Dave és Martin láthatóan és hallhatóan alaposan felkészült és kipihentnek is tűntek, hiszen hiba nem volt a számok előadásmódjában. Talán túl kiszámítható is volt, kevésbé tűntek fel improvizációs betétek.
Miután az új lemezről előadtak pár újdonságot, a közönség egyre jobban belejött a tombolásba. Ennek egy oka volt igazán: elkezdték játszani a korábbi slágereiket – jaj, de utálom ezt a szót – és akkor az őrjöngés a tetőfokára hágott. Gondolok itt a Question of time, az No good és Enjoy the silence darabokra. Két szám erejéig Martin énekelt a közönségnek lassú üzemmódban, de ezért is külön háláját fejezte ki a tömeg. Tíz órakor már rendületlenül ömlött az eső, a színpad fényein keresztül pompás látványt nyújtott. Főleg azoknak, akik készültek esőkabáttal! És még több, mint egy óra vissza volt!
Vissza a gyökerekhezElőkerültek a jobbnál jobb számok, melyek mindenkivel elfeledtették a zord időjárást és táncra utasították a lábakat. A kivetítőn egyre többször tűnt fel a frontember énekes és végre lehettet belőle látni valamit. Például, hogy formában van és annak ellenére, hogy sokan mást vártak a fiúktól, azért valljuk be: ők is jól érezték magukat. Ilyen érdekes esős DM koncert nem biztos, hogy még egyszer előfordul. Januárban biztosan nem, hiszen akkor a Sportarénában játszanak.
Szóval, aki ott volt és „bírja” a triót, tuti, hogy jól érezte magát még akkor is, ha egy kicsit retro bulira sikeredett az este. A tizenegy órakor befejeződött koncert öt perc szünet után még kétszer folytatódott, hiszen a közönség nem engedte el Martinékat és visszakövetelte őket a színpadra. Dübörgött a Personal Jesus és a Strangelove. Szétszakadt a gitárszólótól a stadion fala. Megérte na! És ezzel még nincs vége, hiszen a Depeche örök és elpusztíthatatlan.
Iszli Attila (csakjohirek.hu)
|
