|
|
|
2009. április 03. |
Marlon Brando 85 éve született
|
 Korunk egyik legnagyobb színésze, mindenki Keresztapja, az örök lázadó
és különc Marlon Brando 85 éve született. Sajnos öt éve már nincs
közöttünk, de munkássága örökké fennmarad és számtalan tehetséges
színésznek jelent majd példaképet továbbra is.
Amíg Nebraska államban élt szüleivel, nem sok szeretetet kapott. Szülei saját magukkal és az alkohollal voltak elfoglalva. Kénytelen volt az állatok felé kimutatni szeretetét és velük kedveskedni. Volt lova, kutyája, sőt, még egy mosómedvéje is. Két lánytestvérével ideális kapcsolatot alakított ki, tisztelte és szerette őket. Amikor nővérei után New York-ba költözött, akkor lépett a színészet számára nem túl rögös útjára.
| MARLON BRANDO, 1924. április 3-án született Nebraska államban, Omahában. Gyászbeszédét temetésén Jack Nicholson mondta el 2004. július elsején Los Angelesben.
|
Nem lehette betörniIgaz, apja a Shattuck kadétiskolába küldte Minnesotába, hogy egy kis fegyelmet tanuljon, de ő szenvedett. Élete végéig nem tűrte el, hogy bárki szabályokat írjon elő számára. Nem bírta a bezártságot és az irányítást. New York-ban aztán beiratkozott a híres Actors Studio – ba. 1947-ben a Brodway-n bemutatták Tennessee Williams: „A vágy villamosa” című darabját, amelyben Stanley Kowalski alakjának megformálásáért kivívta a kritikusok méltó figyelmét. Az ötvenes években rengeteget tanult a Group Theatre társulatában Stella Adler-től. E csodálatos színésznőtől egy új játékstílust lesett el, amit aztán később az általa megformált karakterekben hasznosított. Mivel Stella soha sem lehetett ünnepelt színésznő zsidó származása miatt, inkább tanított. Ő vezette be azt a színjátszást, amely Brando-t is arra tanította, hogy saját érzéseiből építkezzen, hogy ismerje ki saját magát és valóságosan létezzen a színpadon. Soha ne próbáljon meg olyan érzést eljátszani, amit nem élt át. A későbbiekben remekül visszaköszön mindez a „Férfisors”-ban”, „A vágy villamosában”, vagy éppen a „Keresztapá”-ban. Fiatal éveiben élénken érdeklődött a zsidóság iránt és mélységesen elítélte az antiszemitizmust. Amikor a feketéket, vagy az őslakos indiánokat érték sérelmek, ő rendre fellépett mellettük, de soha nem tudott eggyé válni velük, csak segített problémáik megoldásában. Becsülte Barbara Streisand-ot, mert sokak tanácsára sem változtatta meg nevét, büszkén vállalta zsidóságát. Segített az elesetteken és mindig a jó ügyek mellé állt.
Legsikeresebb filmjei:
1950 The Men - Férfiak
1951 A Streetcar Named Desire - A vágy villamosa
1952 Viva Zapata!
1953 The Wild One - A vad
1954 On the Waterfront - A rakparton
1962 Mutiny on the Bounty - Lázadás a Bountyn
1963 The Ugly American - A csúnya amerikai
1972 Last Tango in Paris - Az utolsó tangó Párizsban
1979 Apocalypse Now - Apokalipszis most
1980 The Formula - A képlet
1989 A Dry White Season - Forrongó évszak
1995 Don Juan DeMarco
1996 The Island of Dr. Moreau - Dr. Moreau szigete
1997 The Brave - A halál ára
1998 Free Money - Dolcsi Vita
2001 The Score - A szajré
2006 Big Bug Man |
Sikert sikerre halmozottSikeres színpadi bemutatkozása után első filmes szerepe egy tolókocsis veterán katona megformálása volt a „Férfisors”-ban. Innen már nem volt visszaút, egyre több szerepet kapott és filmre vitték a „Vágy villamosá”-t is Elia Kazan rendezővel, akivel a későbbiekben is dolgozott együtt a „Viva Zapata” –ban és a „Rakparton” című filmben, amiért Oscar-díjat kapott. Életre szóló barátságot kötött Karl Malden-nel (San Francisco utcáin), tisztelte és elismerte Al Pacino-t, Jack Nicholson-t, JFK-t. Eleinte az izraeliek, majd később az indiánok sorsával vállalt szolidarítást. Viszonyt folytatott Marylin Monroe-val, akit ő szólított le egy partin, mikor a nő magányosan zongorázott. Gyűlölte a képmutatást (köztük az Oscar gálát), a hazugságot, az értelmetlen öldöklést, köztük a vietnámi háborút. Beismerte, hogy némely szerepe tévedés volt, egyetlen rendezése megbukott és, hogy idegileg, pszihésen megviselte „Az utolsó tangó Párizsban” forgatása.
A nyugalom szigete és Don CorleoneA forgatásokon gyakran viccelődött, minden csínytevésben benne volt és azokon jókat nevetett. Brando soha sem tagadta, hogy a színészet számára csak pénzkereseti lehetőség. Ez is csak egy munka, amelyért annyit fizetnek, hogy bőven gondoskodhasson családjáról. A ’62-es „Lázadás a Bounty”-n forgatásán aztán egy tahiti bennszülött segítségével megpillantotta Teti’aroa-t, azt a tüneményes és páratlan szépségű szigetet, amelyet hosszas bürokratikus huza-vona után meg is vásárolt egy idős hölgytől. Egyre több időt töltött ott, volt, hogy vissza kellett volna térnie az államokba, ő mégis maradt még egy hetet. A forgatókönyveket többször visszadobta, ha mégis elvállalt egy szerepet, akkor pedig átírta azokat. Próbálta úgy irányítani a rendezőket, hogy az általa elgondolt jeleneteket elfogadják. Don Corleone szerepét például először visszautasította, de Francis Ford Coppola addig győzködte, amíg el nem vállalta. A maffiafőnök teljes karaktere az ő érdeme, ugyanis szabad kezet kapott a megformálására.
Marlon Brando hatalmas ember volt az életben és hatalmas színész a vásznon is. Tekintélye nem véletlen, tetteivel és játékával sokak megbecsülését vívta ki magának. Felejthetetlen alakításai fennmaradtak az utókor számára és bizonyítandó nagyságát, a korai képsorok alapján bárki meggyőződhet nagyszerű alakításairól. Április harmadikán lenne 85 éves.
Jelentősebb díjai:
Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, A Keresztapa, 1973
Golden Globe-díj, legjobb drámai filmszínész, A keresztapa, 1973
Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, A rakparton, 1955
BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, A rakparton, 1955
Arany Glóbusz, legjobb drámai filmszínész, A rakparton 1955
BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, Julius Ceasar, 1954
BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, Viva Zapata, 1953
Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, legjobb színész, Viva Zapata, 1953 |
Iszli Attila (csakjohirek.hu)
|
|
|
|
