|
2009. április 01. |
Storcz Botond felkészült a vezetésre
|
 Hullámzó teljesítménnyel, de rendkívül eredményes olimpiai szerepléssel a háta mögött hagyott fel az aktív versenyzéssel Storcz Botond, a magyar kajak – kenu sport kiválósága. Jelenlegi feladata azonban szeretett sportága mellett tartja, hiszen ő lett a felnőttek szövetségi kapitánya. Többek között erről is mesél a vele készült interjúban.
A többek között 3-szoros olimpiai, 4-szeres világ –és Európa, 17-szeres
felnőtt országos bajnok 1997-ben három-három világ- és
Európa-bajnokságot nyert. Az 1998. évi világbajnokság kudarc és
csalódás volt számára. Aztán a 2000-es olimpia kárpótolta mindenért,
ugyanis két aranyérmet nyert. Utána, ahogy az lenni szokott, jött a
hullámvölgy, 2003-ban ki sem jutott a világbajnokságra, majd ismét a
csúcsra ért: 2004-ben újra olimpiát tudott nyerni. Ezt követően ismét
mélypont következett: a 2005-ös zágrábi világbajnokságon még döntőbe
sem került az aranynégyes. Botond ekkor úgy érezte, nincs értelme
tovább folytatni, letette a lapátot és a civil életre koncentrált.
Megházasodott, immár két gyönyörű kislány édesapja, ugyanis Dorka után
megszületett második kislánya, Katica. Feleségével vendéglátóipari
vállalkozást hozott létre és önkormányzati képviselő lett Ürömön. De
nem tudott meglenni szeretett sportja nélkül és újra nekirugaszkodott,
hogy megmutassa, Pekingben is esélyes lehet egy újabb aranyra. Ez a
kísérlet nem jött össze, de amint azt történetéből már ismerhetjük:
mindig van ráadás. Most vízen kívül, de a kajak-kenu sportágnál maradva
közelebb van az eseményekhez, mint korábban. Ő lett ugyanis a felnőtt
szövetségi kapitány.
 Mind arany ami fénylik
- Botond, mikor fordult meg először a fejedben, hogy mással kellene
foglalkoznod a pályafutásod befejezése után? Egyáltalán volt valami
terved a jövőre nézve, és ha igen, mi volt az?
- Egy igen sikertelen VB után 2005-ben úgy éreztem elég az
élsportból, eleget kajakoztam, és ezért abbahagytam a versenyzést. De
csak két évig bírtam kajak nélkül. Akkor sem távolodtam el a
sportágtól, mert az összes versenyen kint voltam, mint szurkoló. De
hajóba nagyon kevés alkalommal ültem be. Aztán 2007-ben újra kezdtem a
kajakozást annak reményében, hogy sikerül kijutnom Pekingbe. Célom
volt, hogy még egyszer tagja legyek az olimpiai keretnek. Ezt nem
sikerült elérnem, de egy szempontból jó volt, mert ráeszméltem arra,
lenne – e esélyem rá, hogy még egyszer olimpiai kerettag legyek. Minden
esetre úgy álltam neki 2007 – ben, hogy ha kijutok Pekingbe, ha nem, ez
nekem mindenképpen egy utolsó esély, többet már nem szeretnék
versenyezni 34 évesen. És akkor – nyár végén – lehetett tudni, hogy az
akkori szövetségi kapitány (Angyal Zoltán- a szerk.) nem akar majd a
továbbiakban tovább dolgozni a felnőttek élén. Ez már adta magát, hogy
beadjam a pályázatomat a kapitányi posztra.
- Volt esetleg némi hátszeled azért mert Te előtte éveket töltöttél el a kajak-kenu sportágban?
- Nem, nem, ez egy nyílt pályázat kiírás volt, ami decemberben került napvilágra.
- És akkor úgy döntöttél, hogy ebbe belevágsz és tudsz segíteni tapasztalatoddal a későbbiekben?
- Igen.
- Teljesen komolyan gondoltad Te ezt, jól átrágtad magad ezen?
- Én már ősszel sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Maga a feladat
nagyon tetszett és tetszik most is. Nagy kihívásnak tartom és ez az a
sportág, ahol az egész életemet töltöttem gyakorlatilag. Huszonnégy
évvel ezelőtt kezdtem kajakozni, mindent ennek a sportágnak
köszönhetek, úgyhogy örömmel adtam be a pályázatomat.
- Amikor megtudtad, hogy sikerült, izgultál, hogy vajon meg tudod –
e valósítani amit elterveztél, vagy már teljesen felkészült voltál és
határozottan vágtál bele a feladatba?
- Nincs bennem félsz, hogy sikerül- e megvalósítani, vagy nem.
Nyilván ez majd utólag dől el, de én minden cselekedetemmel azon
vagyok, hogy az általam megvalósított program működjön. Én úgy vagyok
vele, hogy ennek működnie is kell. Lehet, hogy szerencsés vagyok és így
születtem, de emiatt nincs bennem félsz vagy kétely.
- Segítségre minden oldalról számíthatsz?
- Egyértelműen, hiszen a MKKSZ egységet alkot. Most én vagyok a
felnőtt szövetségi kapitány, hozzám tartozik a felnőtt válogatott, de a
szövetség rendkívül egységes. Mögöttem is ott van a szakmai bizottság
kontrollnak, melynek a támogatását meg kell nyernem ahhoz, hogy
átmehessen a program. Egyben örülök annak, hogy ezt egyhangúlag
támogatták.
- És az edzőkkel milyen a kapcsolatod? Beszélgettél már mindenkivel a terveidről?
- Gyakorlatilag majdnem mindenkivel. Az edzők többségével évek,
évtizedek óta ismerjük egymást. Együtt voltunk válogatottak a VB-n. Nem
kellett külön bemutatkoznom nekik. Tudták, hogy pályázni fogok és mivel
a végén csak ketten maradtunk Bakó Zoltánnal, számoltak azzal, hogy
esetleg én leszek a befutó, hiszen erre 50 – 50 % volt az esély.
| Tudtátok, hogy rajta és párostársán, Kammerer Zoltánon kívül nincs több háromszoros olimpiai bajnoka a hazai kajak-kenu sportnak? |
- Azóta miben változott meg az életed? Ha rád néznek az emberek, észrevehetik, hogy már a megjelenésed is más.
- A feladatkörből adódóan az alkalomhoz illően öltözködöm, igen. Ha
az ember sportolóként megy rendezvényre, akkor is más a megjelenése. A
hétköznapokban sem tréningruhában szaladok el edzésre, hanem
„normálisan” felöltözöm. E tekintetben persze változtam valamelyest, de
gyakorlatilag ugyanúgy a sport körül forog az életem, mint eddig.
- Az életritmusod változott – e? Kevesebb időt töltesz el otthon,
vagy esetleg van egy kialakult napi programod, amit minden körülmények
között betartasz?
- Hatkor kelek. Szeretek ugyanis reggel edzeni egyet. Vagy egy
kondi, vagy egy uszoda. Általában nyolc óra magasságában vagyok bent a
szövetségben.
- Meddig vagy ott?
- Most sokáig. Körülbelül hat után indulok haza. De annyira az
elején vagyunk és sok megoldásra váró dolog van, ami a pályázat
viszonylag késői kiírásából adódik. Ezeket a múlt évben elő lehette
volna készíteni, de nem tették meg, mert majd az új kapitány…Tehát ezek
most tornyosulnak előttem egy darabig.
- És otthon vár egy ilyen fárasztó nap után…
- …a feleségem és a két kislányom.
- Mit szólnak mindehhez, mennyire „vesztették” el az apjukat? Ugyanannyi időt tudsz velük tölteni, mint ezelőtt?
- Nyilván egy kicsit kevesebbet vagyok velük, de próbálom úgy
beosztani, hogy jusson rájuk elég idő. Mondjuk a hétvégén, mikor nincs
verseny, több időm van. A feleségem minden esetre támogat mindenben.
Most egyébként a bölcsődéből jövök.
- Te vitted őket?
- Persze, amit lehet, azt megteszem. Nyilvánvaló, hogy legalább
megpróbálom. Az ember reggel elmegy dolgozni, este pedig hazamegy a
családjához. Versenyekre meg azt tervezem, hogy jön a család is.
Storcz Botond (Budapest, 1975. január 30.) olimpiai aranyérmes kajakozó.
2000, Sydney:kajak–kenu kajak kettes, 500 méter
2000, Sydney:kajak–kenu kajak négyes, 1000 méter
2004, Athén:kajak–kenu kajak négyes, 1000 méter
Kitüntetései:
Az év sportolója (1997)
Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2000)
Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2004) |
Név: Storcz Botond Norbert
Születési hely, idő: Budapest, 1975. január 30.
Testvérei: Balázs (1973), Ákos (1976)
Felesége: Storcz-Giczy Katalin
Gyermekei: Dorka (2001), Katica (2007)
Iskolai végzettség: Magyar Testnevelési Egyetem (kajak-kenu szakedző)
Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (vezetési-szervezési szakértő)
Magasság: 182 cm
Testsúly: 92 kg
Becenév: Boti, Dudi
Iszli Attila (csakjohirek.hu)
|
|
