|
2009. március 27. |
Apaföld - anya nélkül
|
 Apa – Fiú - Föld, e szentháromság köré szőtte első filmjének történetét Nagy Viktor Oszkár, amivel elnyerte a külföldi kritikusok díját, a Gene Moskowicz díjat. Magyarul, az idei Filmszemle egyik kiváló alkotását láthatjuk csütörtöktől a mozikban.
 Nehéz idők
Az apa (Derzsi János) szabadulása után földet vásárol, hogy fiával
gazdálkodjon rajta, de a fiú (Ravasz Tamás) makacs elutasításába
ütközik. Kettejük közt feszülő ellentétet tovább erősíti a fiú
nagynénjének (Nagy Andrea) a megjelenése, akivel az apa viszonyba
bonyolódik.
Letisztult filmnyelvi eszközök jellemzik az alkotást. Az egyszerű
történetet hosszú vágatlan snittekben, barázdált, markáns férfiarcokról
készült közelikben követhetjük nyomon. A párbeszédek súlyos, rövid tőmondatokból állnak össze, amik
természetellenes nagy szünetekkel reagálnak egymásra, hajazva a 60-as
70-es évek újhullámos filmjeire. A kor, amiben a történet játszódik behatárolható, de az az őserő, ami átjárja a filmet egy időtlen térbe helyezi azt.
Retro, mint annoA két férfi egymásnak feszülő színészi játéka példaértékű. Nagy filmje
nem mentes a szimbólumoktól sem, csak kissé félénken használja azokat.
A környezettől idegen skorpió használata dicséretes, amit a fiú a
padláson házikedvencként tart, az ő önpusztító és gyilkos hajlamát
hivatott érzékeltetni. A férfi bűnbocsánata, megtisztulása és fiának
erkölcsi útmutatása a föld megművelésében - mint legősibb munka –
jelenik meg.
Nehéz, szikár darab, csak éppen túl biztonságos recept alapján készült.
Hiányzik belőle a merészség és a kísérletező kedv, ami azért
sajnálatos, mert jó forgatókönyvből készült, gyönyörűen fényképezett
műről van szó, amiben a színészi munka nagyszerűen érvényesül.
Nagy Viktor Oszkár első filmjét nem az újszerűség, hanem inkább a tisztelgés egy régmúlt filmtörténeti korszak előtt jellemzi.
Remélem következő munkájában egyénibb hangvétel mellett teszi le a voksát.
Köszönjük a cikket Csörgő Balázs olvasónknak
|
