|
2008. november 14. |
Jarre, az élő legenda
|
 Közel harminc éves hangszereket hallhatott és láthatott a nagyérdemű egy hatvanéves művésztől a Sportarénában. Jean Michel Jarre, az elektronikus zene nagy alakja, kétséget sem hagyott, hogy szerzeményei időtállóak.
Ha végigtekintünk pályafutásán, már csak a megjelent nagylemezeit is
nehéz felsorolni, hiszen a főleg szabadtéri koncertekre berendezkedett
Jarre nem most kezdte a szakmát. Tegnap este mégsem kellett órákat
várni rá, mire megjelent az aréna színpadán. A világ legtermészetesebb
módján masírozott be a közönség sorai közül a küzdőtérre, hogy útja
során, kézfogások közepette rajongóin át közelítse meg a színpadot. Nem
szokványos, de rendkívül közvetlen és barátságos belépő volt.
Örökifjú művészFiatalos lendülettel a színpadon termett és tolmácsával együtt egy tíz
perces bevezető előadása után kezdett csak bele műsorába. Köszöntötte
kedvenc városát, és többek között bejelentette, hogy a minap az utcán
sétálgatva belefutott egy tehetséges magyar utcazenészbe, akit mára meg
is hívott a színpadra egy szám erejéig. Elmondása szerint inkább
szabadtéren játszik és a bensőséges kapcsolat fenntartásához műsorát
kivetítőkön lehet majd követni. Szükség is volt rájuk, hiszen rendesen
megtelt a csarnok. Előre közölte, hogy a géppark nem mai darab, ezért a
megszólaltatásukhoz idő kell és türelem. No meg, három zenésztárs,
hiszen a koncert teljes egészében élő lesz. Úgyhogy előre elnézést kért
azért, hogy ha nem lesz minden hang a helyén.
Jól szólnak a régi hangszerekA helyén volt kedves Jean Michel. Azt hiszem, ezt a jelenlévő
hallgatóság bizonyíthatja is. A szintetizátorok ugyanis a keze alatt
kelnek életre. Minden mozdulata tudatos, mégis improvizációnak hat.
Régen hallott hangok és zörejek törnek elő a harminc éves gépekből. A
háttérből folyamatos zenei segítséget kap társaitól a tökéletes élő
hangzás előidézéséhez. A minimális berendezésű színpadkép pedig egyre
bővül. Először csak neonszínek váltogatják egymást, majd a vakító
fénycső helyére egy óriási felületű tükör fordul, hogy felülről
megmutassa nekünk, mi is történik Jarre birodalmában. Később a
kivetítőn fekete – fehér képsorok futnak, amely egy vizuális segítség
az utazáshoz. A legszembetűnőbb mégis a kiváló hangminőség: nem ropog
és sikít, nem bántja a fület, lehet mellette beszélgetni és minden hang
külön életre kel az arénában. Egyszerűen jól van beállítva. Sok magyar
együttes technikusa példát vehetne az „ósdi” szakmai trükkökből.
HangvarázslatKellemesen brummogó basszusok, vinnyogó magas hangok szállnak fel a
mester keze alól. Ő pedig csak rohangál ide – oda, vezényli a hangokat
és maximálisan kihasználja a géppark adta lehetőségeket. A mostani
Oxygene Tour keretén belül a sejtelmes oldalát mutatja, bár így is akad
két – három „pattogó” témájú műve, bár a Popcorn nem szerepel köztük.
Sebaj, hiszen az alig egy és negyedórás előadást még két bónuszszámmal
megfejeli, így pontban tíz órakor útjára engedi lelkes közönségét.
Mondhatnak bármi becsmérlőt is a fanyalgók rá, hogy például csak a
múltjából él. Igen kérem, lehet, de neki már az is van. És ami onnan
fakad, azon generációk nőttek fel és ma is ismeri az egész világ.Mert Jean Michel Jarre zenéje örök és káprázatos.
Iszli Attila (csakjohirek.hu)
Köszönet: danubiusmusic
|
