|
2008. november 09. |
Három év alatt a Föld körül
|
 Egyedül egy összesen egy tonnás kishajón hánykolódni a tenger közepén nem lehet könnyű. Méder Áronnak viszont biztosan szokatlan lesz, ha szárazföld lesz hosszabb ideig a lába alatt, mert csak jövőre fog hazaérni. Ráadásul, két éve indult el, azóta a tengereken tölti életét, és hajózik.
 Úton
Akkor még azt gondolta, hogy 2008-ban újra itthon lesz. Bár útja egy évvel tovább tart, mégsem csügged, sőt azt állítja, lelkileg teljesen kiegyensúlyozott, harmóniában van a természettel és az óceánnal, valamint fizikailag is rendben van, nem fogyott és nem is hízott indulása óta.
"Az út minden hosszabb szakasza nehéz volt, de szerettem. Az Atlanti-óceánon való átkelés 39 napig tartott, ráadásul az elejétől kezdve robotpilóta nélkül kellett vitorlázni. A Panama-csatorna és a Galápagos-szigetek közötti táv 40 napos volt, szélcsenddel, erős szembeáramlással, a Galápagos-szigetek és a Marquises-szigetek közötti távot 52 nap alatt tettem meg. Ezek emlékezetes szakaszok voltak, de minden útra jut izgalom" - fogalmazott Méder Áron.
Mindent látott, amit érdemesA magyar vitorlázó egzotikus helyekre is eljutott, amelyek közül kiemelte Pápua Új-Guineát, ahol a lakosok életében a mai napig jelen van a mágia és a varázslás. A Galápagos-szigeteken a fantasztikus élővilág ragadta magával Méder Áront, a Karib-tengeren a karneválok, míg Ausztráliában ugyancsak a gazdag természet.
A két év alatt számos barátságot kötött a magyar hajós. Köztük egyik legemlékezetesebb volt számára egy polinéz lakosé, aki a Heke moana nevet adta neki, ami szabad fordításban azt jelenti: óceánokon át szörföző. Ezentúl nagy barátsággal fogadják a magyar vitorlázót a hajósok is.
"Sokszor csak rövid ideig vagyok egy szigeten, de a halászok és a hajósok mindig sokat segítenek. Adnak ételt, ruhát és segítenek motort javítani. A halászkikötőben mindig ingyen alhatok, mert a halászok általában azt mondják, nagy a szívem, hogy ilyen kis hajóval vitorlázok óceánokon át. Minden kikötőben, szigeten vannak jachtosok, akik meghívnak magukhoz vacsorázni vagy néhány pohár italra. A helyiekkel is könnyű barátkozni, mert sokan nem láttak még fehér embert, vagy inkább nem barátkoztak vele" - fogalmazott Méder Áron.
A magyar vitorlázó arra számít, hogy 2009-ben érhet újra Európába. A kérdésre, hogy várja-e a hazatérést, azt felelte: "Igen és nem, de az igen erősebb. A pénzem elfogyott, így sietnem kell haza".
csakjohirek.hu (forrás: mti)
|
