|
|
A tartalom megjelenítéséhez Flash szükséges! Ha nem rendelkezel Flash-el, ingyenesen letöltheted az Adobe honlapjáról!
|
 |
|
|
|
|
1999. november 30. |
Egy szem szaloncukor
|
Évről-évre egyre felfutóbb üzletággá növi ki magát a Mikulás. Egymást
erőlködve felülírni akaró mikulásszolgáltatások honlapjai, hirdetései,
egyre észbontóbb kellékei, szolgáltatásai vetekednek értünk,
gyerekeinkért egymással. Baté – ki hallott róla? Egy icipici falucska.
„Ott laknak az ország erős emberei” – mondják azok, akik szeretik a
sportot. De nálunk a batéi fiúk másban is erősek…
Maroknyi fiatalember gondolt egy nagyot és minden mesterkélt szeretetmáz nélkül olyat tett, amit egy napon említeni sem lehet a divatos bizniszmikikkel.
„Végy egy kis havat és szánkót, no meg nyolc piros mikulásruhát. De ha nincs hó, szánkó helyett keress valamit, ami gurul. Tégy hozzá csipet szeretetet, vállalkozó szellemű lelkeket és erszd el őket december 6-án este.” – Valahogy így indult nálunk pár éve Somogyországban a Kapos folyó mentén és a 61-es számú főközlekedési út mellett fekvő aprócska Batéban.
Készült a Mikuláscsapat szám szerint nyolcan, kilencedik az elmaradhatatlan csintalan krampusszal. Csengettyűs szánkó és rénszarvsok híján a kaposvári tűzoltóság szép, piros Trabantjába pattanva kicsik és nagyok örömömére, az idén is, mint már néhány éve elindultak szeretetet osztani.
Zsákjukról az önkormányzat gondoskodott, megtömte szaloncukorral, csokival, mogyoróval.
A falubeli gyerekek nagy izgalommal, csillogó szemmel várták őket, hamarjában végig gondolva egész évi csínytevéseiket, és erősen bíztak benne, hogy az időben megtanult versikékkel virgács helyett megérdemlik az édességet.
Az ajándékok kiosztásával nem ért véget a falu öröme, mert a Mikulásbrigád újabb meglepetésként gondolt egyet és a helyi buszmegállókat végig látogatva felszálltak minden járatra és osztogatták mindenkinek, kicsiknek és nagyoknak a szaloncukrokat. Még volt a tarisznyájukban, ezért a vasútállomáson várakozó személyvonaton végig futva – hisz a vonat nem várhat – kiosztották a maradék készletüket.
Bizony nem egy utasnak könnyet, mosolyt csaltak az arcára. Abban az egy szem szaloncukorban megvolt mindaz a szeretet, egyszerűség, önzetlenség, ami ilyenkor igazán megmelengeti mindannyiunk szívét.
Dondenene
 Mikulásbrigád
|
|
|
|
 |
Az oldal tetejére  |
|
|
