|
2007. november 28. |
Szabó Magda ajándéka
|
 Hosszú életet ajándékozott neki a Jóisten, kilencvenéves korában, november 19-én hunyta le örökre a szemét. A csodálatos regényíróról, drámaszerzőről, Szabó Magdáról sokan írtak és fognak még írni - én elmesélem azt, amit nekem adott.
Szabó Magda regényein több generáció nőtt fel. A legelső emlékem, hogy az Abigélt olvasom: a világháború, s a felejthetetlen Kőnig tanár úr, a legendás film Vitay Georginája és Horn Micije... mind Szabó Magda köpönyegéből bújtak elő. Jöttek sorban a könyvek: az Álarcosbál, a Régimódi történet, Az ajtó, A pillanat, A csekei monológ, végül az utolsó regény, a Für Elise 2002-ben.
"Mindig író akartam lenni" Külföldön ő a legnépszerűbb
Mégis, már a kezdetekkor pontosan tudta, mivel akar foglalkozni: „Nekem pontosan az volt a vágyam, ami lettem. Nem szerettem volna veszélyeztetni azzal, hogy valamit rosszul fejezek ki, vagy nem ügyesen fogalmazok, mert az tragikus lett volna az én pályámon. Akkor rögtön ellenem fordítják, hiszen annyi mindent tudnak ellenem fordítani.”
Pesten hamarosan az irodalmi élet sűrűjébe került, első versei a debreceni Magyarok című folyóiratban jelentek meg. Ebből vált ki az Újhold, melynek körét a Nyugat hagyományait folytató polgári írók (köztük Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Rába György, Somlyó György) alkották. Szabó Magda itt találkozott férjével, Szobotka Tiborral, akivel 1947-ben házasodtak össze. Az asszony egyszer megkérdezte az írót, miért vette el feleségül? „Rám nézett és azt mondta: ha Te volnál én, ilyen hülyeséget nem kérdeznél. Aki egyszer Veled beszélt, már úgysem akarna mással beszélni soha többé.”
"Ez nem derű, ez a szeretet fegyvere"
Nemrégiben történt. Szabó Magdától e-mailben kértek autogramot. Ezt üzente az olvasónak és (talán) a jövőnek:
"Tessenek küldeni nekem egy darab papírt, mert papír és írószerszám az író lakásában sosincs. Fel s alá szaladgálunk kétségbeesetten. Mióta írni tudok, mindig írógépen fogalmazok. Kérem szépen a cédulákat. Egy üres papírlapot. Tessenek már félni attól az írótól, aki nem örül egy ilyen kérésnek, mert az valahol annyira író, hogy elfelejtett szegény ember lenni."
|
Szabó Magda remek útleírása a Zeusz küszöbén (1968-ból), az írónő turista-kalandjait és a görög mitológiát egymás mellett szerepeltető vicces-tanulságos útinapló. Néhány hónapja került a kezembe ez a kötete. Vártam, hogy elkapjon az ihlet, hogy elkezdjem olvasni, pár héten belül úgy a negyedéig jutottam. November közepén, éjszaka kettőkor elővettem és elolvastam százötven oldalt egy ültő (fekvő) helyemben.
Ahogy férjét, Szobotka Tibort röviden T.-nek nevezi a regényben: nincs ennél intimebb vallomás. Férje mindenben támogatta az írónőt, "ha kellett, korrektorom volt, ha kellett, szakácsom." Harmincöt évig éltek együtt. „Amikor az ember megkapja a Jóistentől
egyszer azt, hogy olyan ember lesz a férje, mint amilyen az én férjem
volt, egy olyanfajta kálvinista, akkor az ember nem is keres mást.
Megköszöni a Jóistennek azt, hogy ilyen kegyes volt hozzá.” Szabó Magda aznap hunyt el, amikor kiolvastam Zeusz küszöbén című
könyvét - azóta ajándéknak tekintem minden egyes művét. Megismételhetetlen ajándéknak.
Halála előtt két hónappal egy interjúban megkérdezték Tőle, mi a titka a lényéből áradó derűnek? "Egész életemben mindenkimet, aki hozzám tartozott, jobban tudtam szeretni önmagamnál. Ez nem derű, ez a szeretet fegyvere. Szeretnék Önöknek valami rettenetesen egyszerűt mondani, amit édesanyámtól tanultam annak idején: mondjuk hétfő volt, és én megsemmisültem, ettől vagy attól. Anyám csak nézett, és azt mondta 'Kislányom, ma hétfő van, és jön a kedd. Csak nem képzeled, hogy a keddnek van valami köze a hétfőhöz? A szél is megfordul. Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad, más miatt. De bízzál az életben. Nem ok nélkül kaptad.'"
Gödöllei Anna (csakjohirek.hu)
|
|
