|
|
A tartalom megjelenítéséhez Flash szükséges! Ha nem rendelkezel Flash-el, ingyenesen letöltheted az Adobe honlapjáról!
|
 |
|
|
|
|
2007. szeptember 20. |
Van, aki még odafigyel...
|
Annyiszor halljuk manapság, sajnos, hogy az emberek nem figyelnek oda a másikra csak a saját dolguk, érdekli, átgázolnak a másikon. A társadalmi szolidaritás sajnos már nem annyira divatos dolog, mondják ezt sokan. Én pedig azt akarom hinni, hogy igenis nincs így!
Mint a
következő történet is bizonyítja nem szabad feladni, nem vagyunk még
annyira elszakadva a közösségi ember mivoltától a sok negatív példa
ellenére sem, mert vannak pozitív példák. A szomorú talán az, hogy ami
velem történt természetes kellene, hogy legyen, nem szabadna, hogy
felkapjuk rá a fejünket.
Egyszer talán úgy lesz…
Nem régen az egyik hipermarketben vásároltam késő este. A környékre és
a parkolóra inkább a jellemző, hogy az ember fokozottan figyel az
értékeire. Mikor végeztem a vásárlással és éppen a kocsimhoz értem a
mellettem lévő autó éppen kiparkolt. Vezetője lassított és kiszólt az
ablakon. Megjegyzem a rossz beidegződés miatt, hogy az emberek erre
felé nem éppen kedvességből szólnak ki az ablakon, kicsit felment az
adrenalin szintem. Ekkor ért a kellemes meglepetés.
- Elnézést Öné az a fehér autó? Találtam mellette egy napszemüveget az is az Öné?
- Igen. Nagyon köszönöm!
- Feltettem az ablaktörlő lapát alá!
Mire normálisan megfelelően köszönetet tudtam volna mondani a kedves
ember már ott sem volt. A szemüvegem meglett, illetve nem is tudtam,
hogy elveszett. Valahogyan kiránthattam a zsebemből. A szemüvegem
mellett kaptam még valamit: hitet abban, hogy nem is olyan rossz a
társadalmunk…
Csak egy tárgy ugyan de számomra kedves. Szemüveget lehet újat venni a
közönyt vagy az egymásra való odafigyelést, nem lehet pénzzel
megváltani.
Üdv,
Endre
|
|
|
2012. május 22.
Júlia, Rita
|
 |
Az oldal tetejére  |
|
|
